A borospince


Divatos manapság „technológia nélküliséget” hangsúlyozni a borok készítése során.

Nálunk ez nem igaz. Van technológiánk, vannak gépeink, igaz, olyanok, amiket adott esetben évszázadok óta használnak. A leszüretelt szőlőt egy géppel lebogyózzuk és összezúzzuk, majd fakosaras présben gyengén megpréseljük. Ha vörösbort készítünk, a préselés előtt a szőlő levét a bogyó többi részével együtt hagyjuk néhány napig-hétig, ez alatt a törkölykalapot napjában többször a lé alá merítjük, ún. kézi csömöszöléssel. A kifolyó mustot vödrökben levisszük a pincébe, ahol kb. 12 órán át ülepítjük.  Ez után két-háromszáz literes hordókba vagy tartályokba kerül és néhány napon belül megkezdődik az erjedés. Amikor ez befejeződik, a „már bort” átfejtjük, szintén 200-300 literes hordókba vagy tartályokba. Ez után lehetőleg nem zavarjuk addig, amíg úgy nem érezzük elkészült. Ekkor egy bentonit nevű agyagásványt keverünk hozzá, ami leülepedve tisztítja és stabilizálja a bort, majd szűrés nélkül palackba töltjük. A palackba dugót nyomunk, oldalára címkét ragasztunk, és már tölthető is a pohárba.

Mi ezt tesszük a borospincében, a többit, már több ezer éve, intézi a természet.