A borospince

Divatos manapság „technológia nélküliséget” hangsúlyozni a borok készítése során.

 

Nálunk ez nem igaz. Van technológiánk, vannak gépeink, igaz, olyanok, amiket adott esetben évszázadok óta használnak. A leszüretelt szőlőt egy géppel lebogyózzuk és összezúzzuk, majd fakosaras présben gyengén megpréseljük. Ha vörösbort készítünk, a préselés előtt a szőlő levét a bogyó többi részével együtt hagyjuk néhány napig-hétig, ez alatt a törkölykalapot napjában többször a lé alá merítjük, ún. kézi csömöszöléssel. A kifolyó mustot vödrökben vagy a gravitáció segítségével juttatjuk le a pincébe, ahol száz-ezer literes hordókba vagy tartályokba kerül és néhány napon belül megkezdődik az erjedés. Amikor ez befejeződik, a „már bort” átfejtjük, és ezután lehetőleg nem zavarjuk addig, amíg úgy nem érezzük elkészült. Fehér borok esetében egy bentonit nevű agyagásványt keverünk hozzá, ami leülepedve tisztítja és stabilizálja a bort, majd palackba töltjük. Vörösborainkat jellemzően derítés nélkül palackozzuk. A palackot lezárjuk, néhány hónapot érleljük, majd oldalára címkét ragasztunk, és már tölthető is a pohárba.

 

Mi ezt tesszük a borospincében, a többit, már több ezer éve, intézi a természet.